Cikkünket írta: Bánfai Károly, klinikai szakpszichológus

Sportoló gyerekek szüleinek szóló cikksorozatunk következő számában az edzővel való kapcsolattartást járom körül. Minél központibb helyet foglal el a sport a gyermek életében, annál fontosabb lesz az edző személye is, hiszen a gyerek egyre több időt tölt vele. Az együtt töltött idő, a közösen megélt élmények (sportsikerek és kudarcok, edzőtáborok stb.) elmélyíti edző és tanítványa kapcsolatát: az edzőből kötődési figurává válik a gyermek számára. A jó edző – és a rossz is! – modellt mutat a gyereknek. Nem csak a sportág csínját-bínját segít elsajátítani, hanem a csapatszellem kialakítója, és az edzés kereteinek betartatója is.

Az edző és a szülő kölcsönösen egymásra utaltak. Ha a szülő nem viszi el edzésre a gyereket, nincs is miről beszélni. Ugyanakkor jó edző nélkül nincs fejlődés. Ebben a kölcsönösen egymásra utalt helyzetben érdemes a szülőnek néhány szempontot maga előtt tartania.

Rendszeres konzultáció az edzővel

A szülőnek joga van arra, hogy tudja, gyereke hogyan szerepel edzésen és a versenyeken. Természetes, hogy kíváncsi gyermekére. Másrészt az edző és a szülő a gyereket különböző életterületeken látja, ezért a közöttük kialakult rendszeres és szabályozott kapcsolat esősorban a gyerek érdeke. A szülőnek azonban el kell fogadnia, hogy a kapcsolattartás kereteit az edző adja meg. Kijelöl nyílt edzéseket és konzultációs időpontokat. Fontos, hogy a szülő az edző által szabott kereteket betartsa. Ha a szülő nem tartja be az edző által szabott kereteket, az edzőnek a gyerekek felé szabott kereteket is nehezebb lesz betartania. Fontos, hogy csak a kijelölt nyílt edzéseket látogassuk! Ellenkező esetben az edző a szülő bizalmának hiányát élheti meg, de ami még ennél is fontosabb, a szülő jelenlétében a gyerek sem tud annyira koncentrálni az edző által kiadott feladatokra.

Szülők a versenyen

A legtöbb szülő álma gyerekét győzni látni. A gyerek ilyenkor hatalmas büszkeség tárgya. A szülőben megfoganó vágy, hogy jelen legyen gyereke versenyén, teljesen természetes, azonban ennek mikéntje egyáltalán nem mindegy. A gyerekek többségében a szülő felé hatalmas a megfelelési vágy. A szülő jelenléte harmonikus szülő-gyerek kapcsolat esetén is szorongást válthat ki a gyerekben. Ez a szorongás fokozódik, ha a gyerek a szülő részéről elvárást érez, vagy bizonytalan a szülő támogatásában. Ezért a legfontosabb: beszéljük meg gyermekünkkel, hogy hol szeretne látni minket a tribünön, illetve szeretne-e látni egyáltalán?

Fontos, hogy szülőként kizárólag gyermekünk bíztatására szorítkozzunk. A szülő a küzdelmek hevében igazi szurkolóvá válik: elkezd foglalkozni a játékosok hibáival, megítéli őket, kommentálja a bíró tevékenységét és az ellenfelet. Noha a szurkoló részéről ez teljesen természetes, szülőként pontosan ezek azok a magatartások, amiket el kell kerülnünk. Szülőként mindenképpen referencia-személyek vagyunk gyerekünk számára: bármi, amit mondunk, fontos lesz neki. Ha gyermekünk támogatására szorítkozva kikerüljük a fenti viselkedési formákat, akkor nagyon már nagyon sokat segítettünk neki. Egyrészt nem mutatunk rossz modellt a gyerekünknek. Másrészt mert nem osztjuk meg figyelmét, és nem hozzuk zavarba. Nincs kínosabb döntési helyzet egy gyerek számára, mint amikor edzője és szülője – a két számára legfontosabb tekintély – üzenetei között kell döntést hoznia.

Összességében a legfontosabb, hogy bármennyire is vágyunk gyermekünk sportsikerére, a versenyen való jelenlétünkkel (vagy távolmaradásunkkal) gyermekünk érdekeit kell szem előtt tartanunk.

A verseny után

A korosztályos versenyek lehetőséget nyújtanak a gyerek fejlődésének felmérésére. Ez a lehetőség a szülő számára azonban csak az edzőn keresztül elérhető, hiszen az edző rendelkezik azzal a szaktudással, amely a gyerek képességeinek felméréséhez szükséges. A szülőnek természetesen joga van képet kapni gyermeke fejlődéséről, további lehetőségeiről. Erre valók az edző által meghirdetett konzultációk. Gyakori azonban, hogy egy-egy rosszul sikerült verseny után a szülő számon kéri az edzőt. Ez rombolja a szülő és az edző között kialakuló bizalmi kapcsolatot, amire pedig a gyereknek nagy szüksége van. Ennek formája a szülő és az edző együttműködése, ennek kereteit pedig az edzőnek kell megszabnia.

Fontos az is, hogy a gyereknek a verseny után is a szülő támogatására van szüksége. Amennyiben a verseny jól sikerült, fontos, hogy gyermekünk tudja, hogy büszkék vagyunk rá. Amennyiben elégedetlen az eredménnyel, vigasztaljuk meg! A versenyen nyújtott teljesítmény értékelése viszont az edző feladata, így hagyjuk is meg neki! Egyrészt ő rendelkezik azokkal a szakmai szempontokkal, amelyek alapján a teljesítmény (és nem az eredmény!) értékelhető, másrészt a gyereknek a szülei irányából elfogadásra, nem pedig szakmai tanácsokra van szüksége.