Mit is csinál a sportpszichológus?

A probléma feltárása

Sportpszichológushoz a sportolók többsége akkor fordul, ha a sportágában mutatott teljesítményével elégedetlen. Ilyenkor a sportpszichológus feltérképezi a teljesítmény-elakadás hátterét, és segít a sportolónak azt megszűntetni. A teljesítményromlás hátterében leggyakrabban önbizalomhiány, elégtelen koncentráció, vagy valamilyen szorongás áll. A szorongás forrása nem mindig a sporton belül keresendő, de a sportpszichológiai munka során a sportoló és a pszichológus sportágon belüli célra szerződik. A cél ilyenkor a teljesítménycsökkenés hátterében álló probléma kiküszöbölése. Például lehet ilyen cél a koncentráció javítása az optimális figyelmi fókusz beállításával, vagy a figyelmi fókusz rugalmas váltogatásának elsajátításával (sportágtól és problémától függően).

Nem egyszer fordul elő azonban, hogy már a munka ismerkedő, diagnosztikus szakaszában kiderül, hogy a probléma jóval általánosabb – például a sportolónak nem csak az edzőjével, hanem egész környezetével diszharmonikus a viszonya, vagy mélyebb – például a szorongás nem csak a pályán gátolja a sportolót, hanem egyéb élethelyzetekben is. Ekkor a munka nem sportpszichológiai jellegű lesz, a közös cél pedig nem sportágon belüli. Ilyen esetben a sportpszichológus továbbirányítja a sportolót egy klinikai háttértudással rendelkező szakemberhez.

sports

Motivációs nehézségek

Az élsport világa a sportolóktól kemény erőfeszítést követel meg. Ahhoz, hogy ezt valaki bírja, nem csak fizikai, hanem lelkileg edzettség is szükséges. Hogy a siker eléréséhez szükséges mértékben ki tudjunk lépni a komfortzónánkból, nagyon eltökéltnek kell lenni. Ehhez gazdag motivációs bázisra van szükségünk. A legtöbb sportoló életében van olyan pont, amikor nem szívesen folytatná, kifejezetten nyűg az edzésmunka, és egyáltalán nem élvezi a versenyzést. A sportpszichológus ilyenkor segít feltérképezni és hozzáférhetővé tenni a motivációs bázist. Egyrészt segít a sportolónak visszatalálni a céljaihoz, és megtalálni a célok mögött rejlő további célokat, másrészt pedig segít pontosítani a célt, és a célhoz vezető utat. A sportoló így mentális kapaszkodókat kap a nehéz munka folytatására, hiszen tudja, hogy hol tart a célja felé vezető úton, és mit kell éppen most tennie a (későbbi) sikerért.

Fontos különbséget tenni a között, hogy valakinek átmeneti motivációs nehézségei vannak, vagy pedig – a versenyeken való kitartó szereplés ellenére - már hosszabb ideje nem talál kedvet a sportolásban. Utóbbi esetben a sportoló már elindult a kiégés felé vezető úton. Ekkor jóval nehezebb visszatalálni a sikerekhez és a sport élvezetéhez vezető úton. Fontos, hogy kiderüljön, mi áll a kiégés hátterében. Más megoldásra lesz szüksége annak a sportolónak, aki azt érzi, hogy a befektetett munka már hosszú ideje nem térül meg, mint aki inkább a folyamatos eredménykényszer miatt érez mentális és fizikai fáradtságot. Vannak olyan sportolók is, akik a kontroll hiányát élik meg, vagy egyszerűen csak kevés a jó impulzus, a környezettől (edzőtől, társaktól, családtól, médiából) érkező pozitív visszajelzés. A sportpszichológus segít felmérni, hogy mi áll a kiégés hátterében és milyen súlyos annak a mértéke, és ehhez mérten dolgoznak ki közösen a sportoló számára elfogadható megoldásokat.