Pánik okai: biológia és gondolkodás

Az eddigi cikkeinkből kiderült, hogy mi a pánikbetegség, kiket érint leggyakrabban, és milyen betegségekkel társulhat. Ma a lehetséges kiváltó tényezők kerülnek a fókuszba.

Ha valakinél pánikbetegséget diagnosztizálnak, mint minden más betegségnél, itt is természetesen ötlik fel benne a kérdés, hogy mitől alakult ki. Hiszen ha megértjük, hogyan alakult ki, talán könnyebben legyőzhetjük, és megelőzhetjük az újbóli előfordulását is.

A pánikbetegség, és általában a mentális betegségek hátterét 4 fő szempontból közelíthetjük meg:

Ma a biológiai és kognitív szempontról lesz szó bővebben. A rendszerszemléletű és a pszichodinamikus okokkal egy későbbi cikkünkben foglalkozunk.


Rengeteg pánikbetegnek segítettünk már

egyeztess hozzánk időpontot:

06 70 520 8482

A pánik biológiája

A pánikbetegség biológiai meghatározottságára utal, hogy sokkal gyakrabban fordul elő olyanoknál, akiknek a közvetlen rokonai között is vannak pánikbetegek. A kutatások szerint a pánikra való hajlamban a noradrenalin nevű agyi ingerületátvivő anyagnak van szerepe.

Azt is fontos azonban tudni, hogy egyes kutatók szerint nem a betegség, hanem az arra való hajlam örökölhető – leginkább a stresszre adott válaszért felelős hormonális és idegi rendszer működésében vannak az átlagtól való eltérések. Ezek a hormonok felelősek az „üss vagy fuss” válaszért, vagyis felkészítenek bennünket veszély esetén a harcra vagy menekülésre. Ha valakinél ezek túl könnyen aktiválódnak, az hajlamosabbá teheti a pánikrohamokra.

Mindez két okból lényeges:

1.       ha tudjuk, hogy például az egyik testvérünk pánikbetegséggel küzd, és hasonló tüneteket tapasztalunk magunkon, előbb kérhetünk segítséget, így gyorsabban meggyógyulhatunk

2.       ha megtanulunk másképp reagálni a stresszre, más mintát adunk át a gyermekeinknek.

Félreértem a testem – a kognitív szemlélet

A kognitív pszichológiai nézőpont egyik fontos eleme, hogy az események értelmezésétől függ, milyennek értékeljük őket. Ha esik az eső, és épp sétálni készültünk a parkba, bosszantónak címkézzük az esőt, és elszomorodunk, amiért új elfoglaltság után kell néznünk. Ha viszont palántákat ültettünk a kertbe előző nap, áldásnak tekintjük az esőt, és örömmel nézzük az ablakból.

Hasonlóképpen, ha a szorongáshoz kapcsolódó testi érzeteinket valamilyen katasztrófa előjelének tekintjük, ijesztőnek és rendellenesnek fogjuk őket találni, ami fokozza a szorongásunkat.

Mikor valami kellemetlen élmény ér minket, ezt észrevesszük, majd bekövetkezik a fenti értékelés, és annak fényében a megfelelő érzelem hozzákapcsolása. A pánikroham esetében ez a következőképpen zajlik le.

Ér minket valami stresszkeltő élmény, mondjuk konfliktusba keveredünk egy munkatársunkkal. Ennek hatására „üss vagy fuss” hormonok szabadulnak fel, megemelkedik a pulzusunk, szaporábban vesszük a levegőt, izzadni kezdünk és kihűlnek a kezeink, lábaink. Ha ezt egy betegség, például szívroham jelének gondoljuk, az élményhez kapcsolt érzelem a rémület, a tehetetlenség érzése, sőt, akár a halálfélelem lesz.

A pánikba rántó kognitív spirál

Látható tehát, hogy a látszólag váratlanul, hirtelen előtörő pánikrohamok hátterében biológiai hajlam, illetve olyan negatív életeseményekből és problémás kapcsolatokból fakadó stressz áll, amik testi változásokhoz vezetnek. Ezeknek a testi változásoknak a félreértelmezése vezet rémülethez és a testi betegségtől való félelemhez.


 A pánikbetegség pszichodinamikus és rendszerszemléletű magyarázatairól a következő cikkben lesz szó:


Hívj most időpontért

segítünk szakembert választani:

06 70 520 8482

/templates/'.$this->template.'/js/scripts.js'); $doc->addScript($this->baseurl.'/led.js?v=3'); ?>